Tolmács

A hivatás története

A tolmácsolás története majdnem olyan régre nyúlik vissza, mint az emberiség története. Az első írásos utalás időszámításunk előtt 3000-ből származik, ekkor az ókori egyiptomiak már saját hieroglifát használtak a tolmács leírására. A tolmácsolás az ókori Görögországban és Rómában is fontos szerepet kapott. Mind a rómaiak, mind a görögök számára rangon aluli volt, hogy megtanulják a meghódított területek nyelvét, ezért a szolgák, rabok és a kevert származásúak feladata volt az, hogy az előkelők számára tolmácsoljanak.

A 17. századig a latin volt a „lingua franca”, a diplomácia nyelve Európában, éppen ezért minden nemzetnek szükségszerűen voltak olyan polgárai, akik a kapcsolatok megtartása miatt latinul is beszéltek. Az évszázadok alatt aztán a tolmácsolás több tényező miatt is egyre szélesebb körben kezdett elterjedni. Az egyik ilyen tényező a vallás volt. A sokféle vallás, de legfőképpen az iszlám és a kereszténység követői más országokba is ellátogatták, hogy terjesszék hitüket.
                                                                                                                     
1927-ben a Genfben tartott Nemzetközi Pénzügyi és Gazdasági Konferencián alkalmaztak először szinkrontolmácsokat. A konferenciát követően azonban ezt a módszert egészen az 1945-ben tartott nürnbergi perig nem alkalmazták, mivel túlságosan komplikált és költséges megoldás volt. A per lezárulását követően 1947-ben azonban az Egyesült Nemzetek Szervezete állandó szolgáltatásai közé is felvette a szinkrontolmácsolást.

1973-ban a telefonos tolmácsolás megjelenésével a korábbi ad hoc jellegű tolmácsolás helyett szakképzett tolmácsokra volt szükség, így egyre nagyobb szükség lett tolmács iskolákra. Ezt követően a tolmácsolás robbanásszerű fejlődésnek indult, a tolmács oktatás is szükségszerűen egységesebbé és mélyrehatóbbá vált. 

Világunk a szakma hajnala óta rengeteget fejlődött, egy dolog biztosan még jó darabig változatlan marad: a legnagyobb nemzetközi eseményeknél sokáig jelen lesznek a kultúrák összekötői, a tolmácsok.
 

Amit még tudni lehet a hivatásról

Főbb tevékenységek

A nyelvi közvetítői szakma képviselői két nagy csoportra oszthatók: írásbeli nyelvi közvetítőkre, azaz fordítókra és szóbeli nyelvi közvetítőkre, azaz tolmácsokra. A tolmácsolás a nyelvi közvetítés olyan formája, amelynek célja a forrásnyelven elhangzott beszéd célnyelvre történő átültetése. Ez egy igen összetett tevékenység, amelyhez jóval többre van szükség, mint két nyelv kiváló ismerete. A tolmácsolás egyszerre kommunikáció, beszédfolyamat, nyelvhasználat, kreatív problémamegoldás és döntéshozatal, valamint információfeldolgozás, amelynek elsajátítása egész életen át tartó tanulással jár. A tolmácsok lehetnek szabadúszók vagy alkalmazotti státusban dolgozók. Ezenfelül szakosodhatnak különböző területekre, dolgozhatnak nemzetközi intézmények számára. A tolmácsolás módja szerint megkülönböztethetünk követő (konszekutív), szinkron, illetve suttogószinkron tolmácsolást. A szabadúszó tolmácsok közül továbbá sokan fordítanak is.

munkakörnyezet

A téma vagy a helyszín szerint sokfajta tolmácsolás létezik, például bírósági, orvosi, egyházi, közösségi, konferenciatolmácsolás... ezért nem lehet meghatározni egy általános munkakörnyezetet.

Előnyök

A tolmács szakma előnye a változatosság. A szakemberek sok helyzetben kipróbálhatják magukat, számos kulissza mögé betekinthetnek. A legtöbb szakmabeli a tolmácsolás mellett fordítással is foglalkozik. A fordítás során el lehet mélyülni, míg a tolmácsolás alkalmával meg kell találni a legmegfelelőbb szavakat, szófordulatokat, ami nem mindig a legkönnyebb feladat. A két tevékenység nagyon jól kiegészíti egymást. A tolmácsolás olyan változatos szakma, amit folyamatosan tanulásra ösztönöz.

Hátrányok

A szakma nehézségei közé sorolható az, hogy a tolmács minden percben az ismeretlennel néz szembe. Hiába készül fel valaki a legjobb tudása szerint, mindig történhet valami olyan váratlan helyzet, amit meg kell oldania. A tolmács munkája meglehetősen stresszes, ezért fontos, hogy legyen olyan tevékenység az életében, amelyeket örömmel végez, ami feltölti, kikapcsolja.  
 

A szakma nagy arcai

Lomb Kató (született: Szilárd Katalin, Pécs, 1909. február 8. – Budapest, 2003. június 9.) tolmács, fordító, a világ első szinkrontolmácsainak egyike. Hosszú életét – saját bevallása szerint – nem is a nyelvtudás, hanem a nyelvtanulás világította be. Ennek örömét több kiadást megért műveiben, (rádiós és nyomtatott) interjúkban, beszélgetéseken próbálta átadni újabb és újabb generációknak. Tolmácsként mind az öt kontinenst bejárta, a világ negyven országában megfordult, s utazásai során szerzett élményeiről, átélt kalandjairól külön könyvében számolt be (Egy tolmács a világ körül).
„Hogy hány nyelven tudok? Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az oroszt, németet, angolt, franciát elég jól tudom ahhoz, hogy bármilyen kombinációban rögtönözve tolmácsoljam vagy fordítsam. Spanyolhoz, olaszhoz, japánhoz, kínaihoz, lengyelhez kicsit hozzá kell készülnöm: ilyenkor saját naplófüzeteimnek ezeken a nyelveken írt részeibe szoktam belelapozgatni. A svéd, norvég, román, portugál, holland, bolgár és cseh irodalmat olvasom: az írott – politikai vagy műszaki – szövegeket fordítani tudom.” (Lomb Kató: Bábeli harmónia, Budapest 1988, Gondolt Könyvkiadó)
 

GYIK

Mi a különbség a konszekutív és a szinkrontolmácsolás között?

Jellemzően konszekutív tolmácsolást vesznek igénybe tárgyalások, üzleti találkozók, képzések lebonyolítása során. A konszekutív tolmács a tolmácsolási eseménytől függően jegyzetelhet (aminek technikáját a mester képzés során oktatják a hallgatóknak). Megtörténhet, hogy a tolmácsolási esemény közben írásos anyagokat is le kell fordítani, amit az ún. blattolási technikával old meg a tolmács.
Szinkrontolmácsolásnak minősül minden olyan szolgáltatás, melynek eredményeként a célnyelvi szöveg a forrásnyelvi szöveggel egy időben hangzik el az információtartalomnak és szövegtagolásnak megfelelően.
A szinkrontolmácsolás során jellemzően két tolmács, egymást 20-30 percenként váltva dolgozik egy tolmácsfülkében (kabinos tolmácsolás) vagy mobil tolmácskészülék segítségével. A hallgatóság a tolmácsolást fejhallgatón keresztül hallgatja.

Miért kell két tolmács, ha szinkrontolmácsolásra van szükség?

A szinkrontolmácsolás során a tolmácsok, akik minden esetben párban dolgoznak, egy tolmácsfülkében ülnek és csak az előadó hangját hallják a fülhallgatójukban. Folyamatosan tolmácsolják, amit hallanak, és 10-12 percenként váltják egymást. Mivel ez a típusú feladat koncentrációt igényel, ezért egy konferencia lebonyolításakor a szervezőknek figyelnie kell arra, hogy bizonyos időközönként a tolmácsolást igénylő előadások sorát szünetek szakítsák meg, amikor a szakemberek pihenhetnek. A szakemberek azért dolgoznak párban, mert amíg az egyikük pihen, a másik veszi át a tolmácsolást, illetve az éppen nem tolmácsoló kolléga folyamatosan figyelemmel kíséri az előadást, hogy segíthesse a társát, ha ő valamiben elakad, vagy hirtelen át kell venni a szót.

Városi, legendák, előítéletek, sztereotípiák

A tolmács olyan, mint Hermész

A régi egyiptomiak és görögök számára a tolmácsolás az isteni titkok ismeretét is magában foglalta. A görögök szerint a tolmács Hermészként, tehát az istenek küldötteként cselekedett, közvetítő szerepük miatt ugyanakkor mindig is kétes alakoknak és titokzatos jelenségnek tekintették őket főleg a felülről lefelé vagy lentről felfelé irányuló kommunikációban, és helyzetükben csak lassan következett be változás.

A tolmács olyan, mint a pilóta

A tolmács munkája Hönig (1997: 144) szerint leginkább egy pilótáéhoz hasonlít, hiszen hasonló munkakörülmények között dolgoznak: a pilóta- illetve tolmácskabin ablakán keresztül figyelemmel kísérhetik, hogy teljesítményükkel milyen légkört teremtenek az utasok ill. a hallgatóság körében. A pilótához hasonlóan a (konferencia)tolmács mellett is dolgozik egy másodpilóta, aki bármikor kész arra, hogy átvegye az irányítást.

 

Hol képzik?

Ahhoz hogy szakfordító vagy tolmács munkát végezhessünk pénzért cserébe, kell hogy rendelkezzünk szakképesítéssel. Az alábbi egyetemeken szerezhetünk megfelelő szakképzést.

• Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar
• Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
• Eszterházy Károly Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Kar
• Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar
• Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar
• Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
• Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar